Kevés vonzóbb melléknév létezik egy esemény leírásánál, mint az illegál. Törvényeket kijátszó embereket piedesztálra emelő nemzetként minden illegális esemény nagy érdeklődést vonz, pláne hogy fizetni sem kell érte. Utóbbi időben az Illegál Grill brigádja által szervezett gellért-hegyi banzájok jelentették a műfaj fővárosi jelenlétét, most viszont dobhártyáink után látószerveinket is "törvényen kívül" igyekeztek kielégíteni.

A keddi Illegál Moziról van itt szó, amelynek második állomása a Lánchíd pesti hídfőjénél vert tanyát. Klasszikus illegális esemény révén jómagam is szájhagyomány útján jutottam el a helyszínre, hogy több száz fűben fekvő fiatalt találjak és egy nagy fehér ponyvát a híd lábánál. A mendemondák szerint "valami illegál vetítésre" érkeztem, bár kicsit megkésve, mivel a helyszín közelében semmilyen bolt sincs, így egészen a Bazilikáig kellett sétálni, hogy beszerezzem az ilyen eseményhez elengedhetetlen jéghideg sört.

Lekésve a filmválasztást - amit a közönség döntött el hangorkánnal, amelyet decibel mérővel mértek - végül arra értem oda, hogy meglehetősen ismerős képsorok indultak el, a kissé szedett-vedett hatást keltő fehér ponyván. A Guy Ritchie-féle Blöff moziról volt itt szó.

Egyáltalán nem lekicsinyítve a szervezők munkásságát, meg kell mondani, hogy ez talán kicsit szerencsétlen választás volt, a közönség választása ellenére. Ugyanis aki megjelenik egy ehhez hasonló eseményen valószínűleg olyan személyiség, aki már kívülről fújja a film összes párbeszédét és rongyosra nézte a brit rendező örökbecsűjét. Hiába a nagy tömeg, ismerőseinkkel bizony kissé csalódva vettük tudomásul, hogy egy ilyen klassz időben és helyen egy olyan filmet "nézetnek" az egybegyűltekkel, amit csak az nem látott aki másik bolygón született.

Nem azt mondom, hogy a Blöff rossz film, sőt, de egy ilyen közeg bizonyára nem sztrájkolt volna egy kevésbé ismertebb film vetítése alatt. Tökéletes alkalom lett volna esetleg egy kevésbé elvont magyar film vagy akár csak egy "szimpla", zenével aláfestett vizuál. Ugyanúgy élvezték volna és talán nem csappan meg annyira a látogatók száma fél óra múlva. Erre a tökéletes példa a mozi utáni Youtube-diszkó, amely máris sokkal szórakoztatóbb volt a többségnek, mint a mindenki által ismert Blöff.

Ennek ellenére ez egy igenis jó kezdeményezés, de a szervezők helyében én nem elégednék meg holmi közönségfilm vetítésével, hanem valami komolyabb koncepciót találnék ki köré. Mindenesetre érdekes élmény volt kár, hogy a Blöff talán nem a legjobb választás volt.