Viszonylag friss képződmény a hazai internetvilágban a poénblog. A legnépszerűbbek közül az Az Para! hat hónapja, a 2perc pedig kicsivel több, mint három hónapja tette ki első posztját. Megjelenésüket elég hamar komoly érdeklődés kísérte köszönhetően többek között a beágyazható like gombnak és a Facebooknak. Azóta gombamód megszaporodtak a hozzájuk hasonló weboldalak, akik pofátlanul lopják kontentjeik 98%-át. Innentől kezdve sokunkban erős ellenérzést váltott ki a jelenség, pláne mióta egyes blogok saját vízjeleikkel kezdték ellátni a posztokban szereplő fotókat. 

Meglehetősen egyszerű egy ilyen oldal rendszere. Bármi, konkrétan BÁRMI kevésbé hétköznapi cucc kikerülhet. Egyszerűen csak lecsekkolják azokat a külföldi honlapokat, ahonnan ők is lopták a poénblog ötletét és a szimpla mentés-beillesztés metódussal már rakják is ki, hogy aztán a sok százezer magyar Facebook felhasználó like-olásával elinduljon az oldal felfutása. Ezzel még nagy gond nem is lenne, rengeteg nyugati oldal csinálja hasonló módon ezt. A gáz ebben csak az, hogy angol nyelvű poénokat írnak át magyarra és adják el sajátként. Itt nem a demotiváló-féle képekre vagy az instant meme-ekre gondolunk, amelyeknek pont az a lényege, hogy pillanatok alatt bárki gyárthat viccesnek szánt képecskét, hanem az olyan kis rövidke képregényekre, képpoénokra, amelyek kifejezetten egyes oldalak kérésére készültek különböző alkotóktól.

Nálunk a biztosítékot a 2perc-en megjelent Részegen minden megváltozik poszt verte ki. Jómagam például rendszeres olvasója vagyok a College Humornak, ami az egyik legeredetibb, új generációs szkeccs, paródia és poénoldal, ahol a cikkek, viccek, képpoénok szinte 100%-a saját gyártmány. Emiatt megrökönyödéssel konstatáltam, hogy a fentebb említett poénblog mennyire arcátlan módon lopja el, teszi ki és generál ezzel saját magának olvasottságot, majd az ebből kifolyólag megjelenő hirdetőkből komoly tőkét. Itt a példa hogyan is működik ez:

Hasonló a tapasztalat a Az Paránál is. Létezik egy nagyon kis fasza online képregényoldal, ahol Robbie és Bobby kalandjait kísérhetjük végig. Meglepetésünkre, a két szereplő kalandja magyarul is megjelent a viccblogon. Viszont mindenféle forrásmegnevezés nélkül, levágva az alkotó nevét és ráhelyezve az oldal saját vízjelét. Íme:

Ez az a rész, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Innovátorunk és alkalmi szerkesztőnk alukacs küldött is egy levelet mindkét említett oldalnak, számon kérve őket az erősen plágium szagú tevékenységükért. Legnagyobb meglepetésünkre a 2perc szerkesztője 2perc múlva már válaszolt is levelünkre, amely itt olvasható.

Kiderül belőle, hogy a vízjeles rendszerre azért van szükség, hogy a hasonló magyar oldalak ne tőlük lopják a tartalmat. Ez mind szép és jó, csak hát a műfaj etalonjának számító 9gag.com-on se találsz logót a képeken vagyis az lopja aki akarja, hisz' ők is lopták. Mindenesetre a jelenség valóban létezik és órákig böngészve a két oldalt valóban rengeteg poszt tartalma ugyanaz mindkét helyen. Gyengécske - és sajnos eléggé magyaros - érv, hogy máshol is így csinálják. Trollface, demotiváló és az ezekhez hasonló csináld magad poénoknál persze fölösleges, de a College Humorról vagy akár a HVG (!!!) képgalériájából szedett képeknél ne mondja nekünk senki, hogy nem lehet a forrást megnevezni. Ettől nem lesz kevésbé olvasott az oldal és cikinek se fogja ezt senki sem tartani, mert tényleg csak a retardáltak nem veszik észre, hogy majd' az összes kontent máshonnan való.

A 2perc viszont legalább válaszolt és annyiban valóban igazuk van, hogy képek alján levő logót nem vágják le. Tök jó fejek, más kérdés, hogy viszont az esetek nagy részében rápakolják a vízjelet úgy, hogy csak az veszi észre a forrást, aki nagyon figyelmesen nézegeti a képet. Ez viszont, egy nagyjából 15 másodpercnyi figyelmet igénylő posztnál teljesen kizárható lehetőség. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mennyire etikus egyik tolvajnak a másikra mutogatni, hogy ő legalább a rendszámot nem cseréli le a lopott autón.

Félreértés ne essék, nem indítottunk kereszteshadjáratot a két oldal ellen. Megszámlálhatatlan klónblog létezik még, akik ugyanezzel a módszerrel szerzik olvasóikat. Van köztük olyan, aki legalább megpróbálkozik saját poénok gyártásával vagy legalább az alkotót megnevezi és rászán maximum 10 percet arra, hogy megtalálja őt valahogy.

Ezeknek hiánya azért kellemetlen, mert egy esetleges magyar alkotásnál bizonyára jól jönne a készítőnek, ha legalább a munka forrását megneveznék, hogy aki 2 percnél hosszabb szórakozásra vágyik esetleg felfedezze őt magának és ne más arassa le a babérokat helyette. Remélem senki sem próbál majd azzal jönni, hogy én németes vagyok, és így legalább értem a poénokat, mert az ezekhez hasonló tartalmak angol nyelvezete semmivel sem bonyolultabb, mint mondjuk a Mortal Kombat videojátéké és egy 8 éves is felfogja nagyjából miről is szól. Nézegessétek inkább a külföldi oldalakat, ahol legalább nem találkoztok ordító fordítási hibákkal, és itthon pedig igyekezzetek olyan blogot találni, ahol legalább a forrást megnevezik és talán jó pár saját gyártmányú poénra is bukkantok.

Sparkie, alukacs

ui.: Az alábbi képekre kattintva tágabb képet kaptok a külföldi-magyar humor hasonlóságairól: