A belvárosi József nádor tér pár napra jelentősen átváltozott egy kreatív csapatnak köszönhetően. A beszámoló és a videó a tovább mögött! KLIKK!

Ki volt József nádor? Tudtad, hogy a belváros egyik legfrekventáltabb helyén van egy róla elnevezett tér egy őt ábrázoló szoborral? Nem? Sokan így vagyunk ezzel, ráadásul még a teret sem használja senki, hála néhány fantáziátlan tértervezőnek. Ebből kiindulva szerveztek a MOME-n egy egyhetes kurzust, „Kísérlet egy elhagyatott tér humanizálására” címen. A cél az volt, hogy öt nap alatt szervezzenek egy akciót, amellyel felhívják a figyelmet a térre és megismertessék az emberekkel József nádort. Az első nap a terepszemléről és az ötletelésről szólt, az elején olyan felvetések voltak, hogy csomagolják be a téren álló József nádor szobrát, akár egy postai küldeményt, lógassanak ajándékokat a fákról, vagy feszítsenek körbe vásznat, ahova a járókelők festhetnek. A második nap közvélemény kutatást végeztek, hogy megtudják, mi hatna leginkább az emberekre. Végül az ötödik napra egy olyan installációt hoztak létre, amely nem csak az adott teret fedi le, hanem a közeli utcákon és a Vörösmarty, illetve az Erzsébet téren is jelen van utat mutatva József nádor felé. Sárga csíkok és a nádor arcképe vezet el a térre, ahol több mint tizenöt szalag emelkedik magasba a tér határától a szobor 4 méter magasan kezdődő lábához. A szalagokról pedig majd nem száz darab más-más információt közlő tábla lóg József nádorról magyar és angol nyelven. Az építés nem volt könnyű, három kilométer szalagot erősítettek fel a térre, ami a megnyitás előtt tíz perccel a szélben a rögzítéseknél elszakadt, de az építészhallgatók megoldották ezt a problémát is és délután már állt az installáció. Azt, hogy ebben a pár napban a lengedező szalagok által népszerűbb lesz-e a tér a helyszínen felállított vendégkönyvből kiderül, de az biztos, hogy teljes változást csak az fog hozni, ha teljesen átszervezik a teret, ahhoz pedig a másodéves MOME-s építészhallgatók terveit is segítségül vehetik majd. 

                                                                       A beszámolóért köszönet Oláh Nikolettnek!