Miután a helyi önkormányzat végleg ellehetetlenítette több magyar alkotó és művész műhelyéül szolgáló Tűzrakteret, a meglehetősen hánytatott sorsú szerveződés ismét költözésre kárhoztatott. Ez viszonylag gyorsan meg is történt, hisz' alig üldözték ki az ott tartozkodókat, már is új helyszínt sikerült találni, amit stlíszerűen Vízraktérre kereszteltek. Azért Vízraktérre, mert a budai Királyfürdőben találtak otthonra, aminek megnyitójára mi is kiváncsiak voltunk.

Meglehetősen kevesen voltak kiváncsiak a 'raktér újjászületésére, amiben talán közrejátszhatott a kissé drága jegy is az eseményre. Pedig akadt azért látnivaló, igaz a kortárs művészetekkel hadilábón állóknak talán túl kortárs is volt. A látvány-vízivászat az elején például jó adag fejvakargatásra adott okot nekünk ellenben a cirkuszi sátorban történő performansszal, amelynek helyszíne később az egyik legizgalmasabb pontja lehet a fürdőnek. A Királyfürdő maga egy izgalmas elképzelés egy ilyen szerveződésnek, bár szivesen láttunk volna még több kidekorált termálszobát. Annyi kiderült még, hogy itt főleg programok lesznek majd, a Tűzraktérból kiebrudalt alkotóknak más műhely után kell nézniük, ami azért kicsit szomorú a hazai viszonyokból kiindulva.