Az átnevezésekkel kapcsolatban korábban már foglalkoztunk valamennyire Tarlós István munkájával, most ismét reflektorfénybe került, méghozzá az új Budapest zászló kapcsán. A Fővárosi Közgyűlés ugyanis zöld utat adott az új lobogótervnek.

Gyerekként az Üllői úti felüljárón autózva mindig feltűnt, hogy valamilyen ország fontos diplomatája jön országunkba akkor az út széle fel van zászlózva, ahol a politikus nemzeti lobogója mellett valamiért mindig kint volt a román zászló is. Rácsodálkozva a dologra édesapám mindig kijavított, hogy az bizony nem Romániáé, hanem Budapesté. Sose értettem a címeren kívül mitől lenne pesti a zászló, hisz' amellett, hogy valóban hasonlít szomszédunkéra - pláne ha függőlegesen aggatják fel -, a piros-sárga-kék kombináció egyáltalán nem illett a városhoz.

Ebből kifolyólag üdítőnek hatott a hír, amikor bejelentették lecserélik a zászlót. Nem Magyarország lennénk, ha ne lett volna felzúdulás belőle, pedig kevés emberről tudom elképzelni, hogy nem a román zászlóra asszociált automatikusan a lobogó látványán. Sajnos meglehetősen érdekes történet kerekedett ebből is és érdemes megvizsgálni pár pontot az üggyel kapcsolatban.

A nagy átnevezési hullám már elég tetemes mennyiségű munícióval szolgált a polgármestert szapulóknak, amiből kifolyólag a zászlóváltás csak újabb olaj volt a tűzre. Sokaknál ugyanis egyre inkább úgy érződik, hogy Tarlós István saját ízlésére formálja a várost kénye-kedve szerint. Valóban nehéz ezzel vitatkozni annak ellenére, hogy valóban megérett a váltásra a kék-sárga-piros trikolor. Csak hát az időzítés sikerült félre egy kicsit.

Az állandó ellenérv ugye az, hogy ez mennyibe is fog nekünk kerülni, kell-e ebben a gazdasági bizonytalanságban milliókat költeni erre? Nem igazán szeretem mikor egyesek ezzel jönnek, ugyanis azért (is) adózunk, hogy államunkat és életterünket fejlesszük amihez ugyebár pénz kell. Lehet jönni olyanokkal, hogy mi minden más fontosabb dologra lehetne költeni a pénzt, de fölösleges ezen fennakadni, mert azoknak is megvan a maga elkülönített összege amelyből gazdálkodni kell politikusainknak.

A másik szemöldökfelhúzást generáló információ Tarlós szerepe az új zászló tervezésében. Ugyanis a főpolgármester maga a kreatív agy a lobogó külleme mögött, amelynek kitalálásában helyettese is segített. Az Index összerakta a zászlót az előterjesztés mértani ábrája szerint és az így született eredmény elég lehangoló.

Valahogy így fog kinézni az új verzió. Nem vagyok heraldika szakértő, de hát ez annyival jobb, hogy mostantól a román helyett valamelyik katonai egységünk zászlajának hihetjük majd. Tarlós ugyan megspórolta a tervezők munkájáért járó összeget ezzel, de esetleg érdemes lett volna kikérni egy heraldikában jártas szakértő véleményét mielőtt önkényes alkotni kezd. Ugyanezen alapon valamiféle pályázat se lett volna rossz ötlet. Annál is inkább, mert ez megint egy olyan pont, ahol jogosan teszik fel a kérdést a városvezető saját ízlésen alapuló változásokkal kapcsolatban.

Az az igazság, hogy ez a mostani változtatás valami olyasmi, mint amikor a 160 Ft-os Löwenbrau után egy 220 ft-os Borsodit iszol. Érzed a különbséget, de tudod hogy azért van ennél sokkal jobb is. Persze normális politikai kommunikáció híján senki sem várhatja el, hogy ezek a kérdések felvetődjenek a mindennapi emberben.