Johnny Depp az a figura, akire kábé bármilyen elvetemült karaktert rálehet bízni, mert az bizonyos, hogy tökéletes stílussal személyesíti meg. Legyen szó Ollókezű Edwardról, Jack Sparrow kapitányról, George Jungról vagy Raoul Duke-ról. Utóbbit annyira fantasztikusan alakította, hogy nem volt meglepő újabb színrelépése a legendás Hunter S. Thompson világában a Rumnaplóval. A várva-várt könyvadaptációt bemutatták itthon is, mi pedig azonnal elrohantunk az első moziba, hogy megnézzük.

Kezdjük ott, hogy jó ideje kerülöm a mozikat és csak nagyon ritka esetben ülök be valamire, az is általában egy agyonnyúzott CGI animáció beszélő valamikkel. Ennek az az oka, hogy kizárólag 10 éves unokaöcsém kedvéért vagyok hajlandó moziba menni. Kivétel persze minden évben van, ezt most a Rumnapló jelentette, mivel rajongok Hunter S. Thompsonért.

Sebtiben leszervezett mozizás átka, hogy általában valamelyik multiplexben landol a társaság. Nem mintha bármi különbséget látnék a Corvin Mozi és valamelyik pláza vetítőtermében. Viszont kevés megdöbbentőbb dolog létezik, mint egy multiplex váróterme az ünnepek felé közeledve. Poszterek, kartonfigurák és miegyebek jelzik, bizony más filmet is vetítenek, vagy legalábbis fognak. Mondanom sem kell, a legnagyobb döbbenettel figyelve sikerült megállapítani mindannyiunknak, hogy ezeket látva egy életre menne el az ember kedve a mozizástól. Könyörgöm, mit választana az olvasó? SOS Love 3D (!!!), természetesen Sas Tamás rendezésében Daryl Hannah és Billy Zane (WTF?!) szereplésével vagy egy bántóan Louis de Funés érzést keltő plakát, rajta a magyar mozifilm címválasztás évtizedes téveszméjével a szójátékkal: Finánc a pácban...

Túlélve a popkulturális sokkot, elindultunk valami kinti helyet keresve, hogy rágyújtsunk. Fogalmam sincs hogyan, de sikerült valami totál félreeső helyre kikeveredni ahonnan visszafelé már nem nyílt az ajtó és barangoltunk a pláza backstage-ében. Később felvértezve a megfelelő a hulladék kaja és lónyál adaggal megtörtént az, ami valamilyen szinten előre kalkulálható egy Hunter S. Thompson film és egy régi baráti társaság találkozásakor: - Nem veszünk piát?

Bölcs módon ez a diskurzus nagyjából három méterre a jegyszedő csajszitól folyt, de végül győzött a hordaszellem és a "jaj, de rég voltunk már így együtt"-érzés. Így pár üveg borral felszerelkezve indultunk el az addigra lecserélt jegykezelő lányka felé. Ekkor még nem tudtuk, hogy kedvenc magyar videokritikusunk is valami hasonlóra biztat majd a filmmel foglalkozó videójában.

Foglalkozzunk magával a filmmel is! A moziból kijövet egyedüliként voltam elájulva tőle. Volt aki szerint szórakoztató volt, de nem egy nagy szám, más szerint nem történt benne semmi, de olyan is akadt, aki film hibájaként azt rótta fel, hogy a készítők nem tudták eldönteni milyen nézőközönségnek szánják: popcorn zabáló tucatzombiknak vagy nyáron is sálban mászkáló művészmozisoknak.

Mindegyikben van igazság. Ahogy Szirmai Gergely is elmondja a fenti videóban, aki nincs tisztában vagy nem érdekli Hunter S. Thompson munkássága, annak simán kihagyható a film. Laikusként figyelve tényleg kicsit unalmas lehet, hogy voltaképpen nem történik semmi egetrengető és letaglózó csavarok sincsenek benne. Viszont számtalanszor generált sikítva röhögést a kissé foghíjas teremben.

Részemről viszont a Rumnapló egy nagyon klassz film, méghozzá pont azért, mert nem is vártam tőle mást, mint amit kaptam. Egy nihilista firkászt, aki egy elképesztően gyönyörű helyen tengeti az életét, miközben módszeresen leépíti magát, aztán csak sodródik az eseményekkel. Ennyit vártam. Na meg eltalált dialógusokat, Johnny Depp örömjátékát és egy-két szórakoztató mellékszereplőt. Ezeket mind megkaptam. Az egész film kicsit emlékeztetett a nagy beat-generáció könyveire. A hangulata, az üzenete, a karakterei, mind-mind azt az érzést adták vissza, mintha egy Kerouac könyvet olvasnék vagy Burroughs Narkósát. Még korban is stimmel, hiszen a film hatvanas évek elején játszódik, amikor például Kerouac megírta a jövőre film formában is látható Művésztelepet. Aki vevő erre a stílusra, és fifikás történet és eszelős csavarok helyett tökéletesen leköti két órán keresztül pár fura figura nihilje egy trópusi paradicsomban, miközben világmegváltónak szánt kétértelmű gondolatottak bombázzák a nézők, annak kötelező a Rumnapló megnézése.

Viszont erősen fontoljátok meg a bepiálást a film előtt, pláne ha sokan vagytok. Egy hat-hét fős társaság alapból sem képes kussban végigülni bármit is, ez hatványozottan igaz ha még bort is isznak hozzá. Nekem is kicsit homályosak az emlékeim a film végétől, de ez annak is köszönhető, hogy már nem bírtam ki a végéig vécére rohanás nélkül. Részeg állatokként ezt sikerült hatunknak is kivitelezni és persze úgy, hogy mindeni egyenkét csörtetett végig a lépcsőkön, hogy aztán valamelyikünk még orra is bukjon visszafelé. Szó mi szó, egyszer nem szóltak ránk, ami azért nagy dolog. Nekem sikerült ráadásul tök rossz ajtón kimennem, ahol a biztonságiak már úgy fogadtak, hogy "csak nem te is abból a brigádból vagy, akik rossz ajtón jönnek ki a vécét keresve?". Naná hogy mondom és kedvesen eligazítanak, hogy menjek körbe, és a jegyszedőlányon keresztül juthatok vissza. Ő pedig kedvesen beengedett és még ki se röhögött azon, hogy megkérdeztem tőle, ugyan melyik teremből is jöttem? Visszaérve a terembe idegesen kérdezgettem a mellettüm ülő cimborákat miről is maradtam le, amire az első válasz egy nem tudom volt, a második válasz pedig a nem emlékszem. Az viszont biztos, hogy kicsit spiccesen kifejezetten szakadtunk a röhögéstől a film egyes részeinél, pláne a kocsis jeleneten, ami után elindult zarándoklatunk a mosdó felé. Aztán meg szídtuk a világmindenséget, hogy miért nem lehet rágyújtani a moziban.

A fentiekből látszik, hogy objektív, részletes elemzésre egyszerűen alkalmatlan vagyok. A kissé deliriumos állapot meggátol abban, hogy Depp zsenialitását dicsérjem vagy hogy mennyire tökéletesen eltalálták a színvilágot, esetleg a tárgyalásos jelenet mennyire odabaszott illetve kellett-e ez a kapitalista mellékszál. Bele se merek gondolni mi történt volna, ha bor helyett rumot viszünk.

Viszont a pesti éjszakát Indiana Jones-ként felfogó baráti társaságoknak érdemes kipróbálni, milyen tök részegen végignézni, ahogy egy pali tök részeg állandóan, ahogy körülötte szintén mindenki tök részeg. Garantált káosz lesz a vége, ahogy nekem is sikerült egy ártalmatlan csütörtöki, baráti mozinézésből végül reggel 7-kor kikötnöm a Piaf nevű helyen a belvárosban, vakrészegen, valami fejes nőjét stírölve.